Sokszor eltűnődök azon, hogy vajon mi is az élet. Legfőképpen azon, hogy miért vagyunik mi a földön. Egyáltalán, hogy jöttünk létre és azon, hogy vagyunk képesek élni.
Számomra ez mind mind csoda. Csoda az , hogy levegőt vehetsz, csoda az, hogy láthatsz.
21 éves vagyok jelenleg egyetemi hallgató , később kitudja.
A kortársaimtól az különböztet meg, hogy átmentem olyan dolgokon amiken más talán sosem fog. Nem mondom, hogy könnyű volt, de azt sem, hogy lehetetelen. Sokszor eszembe jutnak még a régi dolgok. Nagyon sokszor. Szeretek sétálgatni , zene és egyéb dolgok nélkül, csak én és a természet. Ilyenkor adatik esély arra, hogy meghallgathassam önmagam. Úgy vélem, hogy fontos az Önmagunkkal eltöltött minőségi idő. Ki ismerhetne minket jobban mint mi magunk? Tudjuk mit szeretünk, tudjuk mit utálunk. Én abban hiszek ha néha napján meglepjük magunkat valamivel , akkor jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben. Én szeretek élni! És te? Sokszor feltettem már magamnak ezt a kérdést, de mindig Igen volt a válasz. Szeretek élni és szeretem az életemet. Voltak nehéz időszakok, de mostmár azoknak vége. Egy ajtó bezárult, egy másik kinyilt. Hiszen ilyen az élet. Valamit elvesz de ugyanakkor ad egy lehetőséget valami újra.
